A Pozsonyligetfalu Kopcsány nevű városrészében található első világháborús katonai temető egy katonai kórház (lazarett) mellett jött létre, ahol elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia súlyosan sebesült és beteg katonáit, valamint a harcoló felek más katonáit kezelték. A temető nem a frontvonal közelében helyezkedett el, hanem a hátország területén. A temetőben azok a katonák nyugszanak, akik 1916–1918 között a pozsonyi helyőrségi kórházban, a hadosztálykórházban és Kopcsányban haltak meg. A temetőben kilenc nemzetiséghez tartozó 331 katona nyugszik: 122 cseh és szlovák, 53 magyar, 51 jugoszláv, 43 román, 16 osztrák, 11 olasz, 11 lengyel, 3 német, valamint 6 ismeretlen katona. A temetőt először 1922 körül újították fel méltó módon. A temetőt az alapításától a második világháború végéig megfelelően karbantartották. Különösen az első Csehszlovák Köztársaság időszakában jártak a pozsonyiak a temetőbe sétálni és pihenni. Minden év november 1-jén, halottak napján ünnepélyes istentiszteleteket és megemlékezéseket tartottak a temetőben.
A II. világháború után a temető egy szigorúan őrzött határövezetbe került, mivel az Osztrák Köztársasággal közös határ közvetlen közelében feküdt. 1948 után lényegében megközelíthetetlenné vált, és lassan eltűnt a pozsonyiak emlékezetéből. A temető állapotára jelentős hatással volt, hogy csaknem fél évszázadon át nem végeztek rajta karbantartási és állagmegóvási munkákat. Paradox módon az 1989-es bársonyos forradalom után, amikor a temető már ismét látogathatóvá vált, a vandálok és a sírrablók célpontjává lett. Állapota siralmas volt. 2005-ben Pozsony városa megkezdte a katonai temető helyreállítását. A költségek nagyobb részét Pozsony városa viselte, ugyanakkor a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma is hozzájárult a helyreállításhoz. 2005–2009 között az amerikai katonai temetők mintájára újították fel. 2009. május 4-én a Szlovák Köztársaság vezetői, Pozsony főváros képviselői és a lakosság jelenlétében megnyitották a temetőt, amely ezáltal a turisták és a hadtörténeti klubok tagjai számára is látogathatóvá vált. Halottak napján, ahogyan a múltban is, ismét megemlékezést tartanak az ott nyugvó katonákról.