1637 júliusában Rudolf von Teuffenbach báró azzal a kéréssel fordult a passaui püspökhöz, hogy egy kápolnát alapíthasson, amelyet saját pénzéből szándékozott felépíteni Stillfried és Angern települések közti birtokain. A Weinviertel régió ebben az időben a passaui püspökség alá tartozott. Az eredetileg protestáns Rudolf a harmincéves háborúban jelentős érdemeket szerzett a katolikus Habsburgok oldalán. Már néhány évvel a háború kitörése után áttért a katolikus hitre. Ettől kezdve tábornagyként harcolt a kiváló hadvezér, Wallenstein oldalán a protestáns seregek ellen. Eközben a népet és a hadsereget is pestisjárvány tizedelte. 1634-ben, amikor Wallensteint meggyilkolták, Teuffenbach megerősítette szolgálatait. Az itáliai barokk stílusú Szent Rókus-kápolna a hála jeleként épült a szentnek – a pestis elleni védelmezőnek, amiért óvó kezét az adományozó és népe felett tartotta. Még a befejezése előtt engedélyt kapott, hogy az egyházközség része legyen. Nemsokára már tömegekben érkeztek misére a Rochusbergre „Isten gyermekei a Morva mindkét partjáról”. A zarándokok áradatát a pénzadományok miatt kialakult vita sem tudta lelassítani. Különösen nagy volt a nyüzsgés a búcsú idején, amikor folyt a tánc és a bor, húst sütöttek és mézeskalácsot árultak. A kápolna mai formáját a 18. században nyerte el, amikor a Kinsky nemesi család tulajdonába került. Manapság rendszeresen találkoznak a Rochusbergen a Morva osztrák partjának szőlősgazdái, hogy megünnepeljék ízletes boraikat, amelyeket finom ételekkel kombinálnak.