A spárga Bécs környékén csak a 16. században kezdett sarjadni, pedig Csehországban és Morvaországban már jóval régebben termesztették. Feltehetőleg Észak-Afrikából és Elő-Ázsiából származik, ahol folyómedrekben nőtt. A 18. század közepétől nem hiányozhatott a friss spárga a császári udvar terített asztalairól. Miután a bécsi szakácskönyvekben a 19. században megjelentek az első receptek az elkészítésére, a Marchfeld régió spárgatermesztő területként vált jelentőssé. Ma a palántákat GPS segítségével ültetik a laza hordalékos talajba – pontosan kijelölt sorokba! A növény gyökere aztán akár két méter mélyre is lenyúlik. A felszínre kibújt szárakat ősszel vissza kell vágni. Az első rügyek a következő nyáron jelennek meg, és az azt követő tavasszal elkezdenek nőni a hajtások. A föld feletti hajtások a napfény hatására zöldre vagy lilára színeződnek. Ha „bakhátakban”, a föld felszíne alatt érnek be, megőrzik fehér színüket. A termést csak három év után takarítják be. Kétéves növény a sárgarépa. A színek és családok sokfélesége jellemzi. Jelenleg a narancssárga változata a legelterjedtebb.