Érdekes tények

A pozsonyi hidak közül sorrendben a negyedik, egyúttal a leghosszabb (764 méter hosszú) 1992 óta köti össze a Duna két partját. Nevét Enea Lanfranconi hidrológusról kapta, aki 1867-ben Lombardiából érkezett Pozsonyba, hogy a 19. század utolsó harmadában tervet javasoljon a Duna szabályozására
a Morva összefolyásától kezdődő szakaszon. Lanfranconi álma az európai vízi utak hálózatának létrehozása: szeretné összekötni a Dunát a Rajnával, az Oderát az Elbával. A Duna szabályozásához szükséges építőanyag a dévényi kőbányákból származik, melyeket édesapjától, a császári család szolgálatában álló egykori vasútépítőtől örökölt. A Lanfranconi család ősei az ókori Rómában azzal váltak híressé, ahogy a követ hidak építésére használták. Míg a 19. századi hídépítésben az acél volt az uralkodó anyag, a 20. században a legtöbb híd vasbetonból készül. Az acél és a beton kombinációja a második világháború utáni újjáépítés időszakában nyer teret, kevésbé költséges és nagyobb fesztávolságot tesz lehetővé. A pozsonyi Lanfranconi híd Szlovákia első feszített betonból készült hídja, amely egy jelentős történelmi személyiség, Enea Franconi, pozsonyi szociális és kulturális hidak építőjének nevét viseli.