A Pozsony közelében található Dévényi-kapu a maga változatos domborzatával mindig is stratégiai jelentőségű határvidék volt. A Duna menti terület először a rómaiak által ellenőrzött birodalmi határ (Limes Romanus) részét képezte, később a szlávok építettek erődítményt Dévényben. A rómaiak a harcban a lándzsa mellett hajítódárdát (pilum) is használtak. A 907-es pozsonyi csatában a magyar lovasok az íjászok nyilaival kísérve meglepték a bajorokat. A 15. századtól a nyílvesszők helyett már ágyúgolyókat használtak a csatákban.
A 20. században a fegyvertechnika már a levegőt is meghódította. Az első harci repülőgépek az 1. világháborúban kerültek bevetésre; a Német Birodalom válaszaként a második világháborúban megjelentek a föld-levegő rakéták. Később jött a vasfüggöny, amely a világot Keletre és Nyugatra osztotta, a hidegháború fagyos légkörében, amely nem nyílt, hanem rejtett küzdelem volt. Az egyensúly biztosítására számos légvédelmi kilövőállvány és lehallgatóállomás szolgált. Az egyik ilyen katonai bázis, betonrámpákkal, bunkerekkel és laktanyákkal, annak idején a DevínskáKobylán épült. Állandó készültségben volt itt tizenkét S-125 NEVA-M típusú légvédelmi rakéta. Szerencsére soha nem lőtték ki őket. Az elhagyatott egykori katonai bázis ma az „elveszett helyek” („lostplaces”) közé tartozik.