Több mint 22 millió évvel ezelőtt kezdődött meg a Keleti-Alpok és a Nyugati-Kárpátok közötti őstenger üledékes rétegeiben az elhalt szerves maradványok gázokká és szilárd anyagokká bomlásának folyamata, amelyek fokozatosan a felszínre nyomulnak. 1910-ben Medlen János egbelli (Gajártól 40 km-re északra) földműves az erdőben sétálva felfedezett egy helyet, ahol a felszínen folyamatosan buborékok képződtek. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni és elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Olcsón megvásárolta a különös helyet és egy kunyhót épített rajta. A munka során azt tapasztalta, hogy minél mélyebbre ás, annál több gáz jön fel a földből.
A kockázatok ismerete nélkül elkezdte ezt a gázt fűtésre és főzésre használni. De később, miután egy robbanás történt, a rendőrség megtiltotta a további önkényes kutatást. 1914-ben jeles geológusokat hívtak a területre, akik megállapították, hogy földgázlelőhelyről van szó. Megkezdődött a gáz ipari kitermelése. Nemcsak gáz, hanem kőolaj is folyik a 164 méteres mélységben felfedezett lelőhelyből – ez az első kőolajlelőhely a Bécsi-medencében, ahol egykor, az őskorban a tenger terült el.