A Habsburg Rudolf és II. Přemysl Ottokár közti 1278-as csata után a csatamező közelében álló jedenspeigeni vár 200 évre az „Idunspeuger” lovagi család székhelye lett. A középkor végén a lovagi rend már túl van egykori virágkorán: közelharc helyett már távolról, lőfegyverekkel csapnak össze a seregek; a pénzhasználat terjedése fokozatosan a feudális viszonyok bomlásához vezet; a mezőgazdasági termékek ára csökken, a munkabérek viszont nőnek; a hadseregben már nem annyira lovagokra, mint inkább fizetett zsoldosokra van igény – szolgáltatásaikat Albert király is igénybe veszi. A helyzet akkor éleződik ki, amikor fiának, a nem sokkal apja halála után született Utószülött Lászlónak a nagybácsi, a későbbi III. Frigyes császár lesz a gyámja. Az Albert királynak nyújtott katonai szolgálatokért járó zsoldot még mindig nem fizették ki. A morva és cseh hitelezők saját kárpótlásuk érdekében fosztogatni kezdenek. Ezt tette 1440-ben az Idunspeuger nembeli három testvér, Kaspar, Jörg és Balthasar is. A morva zsoldosvezérrel, a holicsi Pankráccal szövetkezve dúlták a környéket. A császári seregek 1441-ben vették be Jedenspeigen várát 113 lovas és 452 gyalogos zsoldossal. Kasparnak sikerült elszöknie, de birtokaikat kisajátították. A 16. század óta a várat fokozatosan építették át kastéllyá a mai formájára.