Érdekes tények

A Pozsony nyugati részén elterülő mocsaras területen a Duna ágai a főág vízállásától függően több szigetet alakítanak ki. A legnagyobb közülük – Sihoť, németül Käsemacherinsel (Sajtkészítők szigete) – német nevét azoknak a kisparasztoknak köszönheti, akik egykor sajtot készítettek itt az itteni tehéntejből. A közeli város azonban a 19. század közepétől jelentős változásokon ment keresztül az iparosodás következtében. Az iparnak új munkaerőre volt szüksége, egyre többen költöztek a városba, és jelentősen nőtt az ivóvízellátás iránti igény is. 1870 óta keresték a megfelelő földalatti ivóvízforrásokat. A kezdeti várakozások ellenére az északnyugati gránit- és mészkőlejtők forrásai nem bizonyultak elég bőségesnek. 1882-ben elkezdtek ivóvízforrásokat keresni az alacsonyabban fekvő területeken, a Duna közelében, különösen a központtól több mint öt kilométerre fekvő Sihoťon, mivel feltételezték, hogy a sziget alatt a Duna medréhez kapcsolódó kavicságy található. A tiszta természetes víz földalatti forrásának elegendőnek kellett lennie Pozsony 48 000 lakosa számára. A próbafúrások és a vízelemzések ezt később megerősítik. A C. Korte&Comp. nevű prágai cég Bernhard Salbach vezetésével 1881-ben kezdi meg a vízvezeték-hálózat kiépítését. A sihoťi kutakból származó víz 1886 óta áramlik a fővárosba szivattyúállomásokon keresztül, így Pozsony lett az első európai városok egyike, amely modern ivóvízellátó rendszerrel büszkélkedhetett.