Gottfried Preyer már hétévesen virtuóz módon adott elő Haydn- és Mozart-kvartetteket, és nem sokkal később már egyházi ünnepekre is meghívták Hausbrunn környékén, ahol apja igazgató és kórusvezető volt. Bár Gottfried később pedagógiai végzettséget szerzett, ezzel tanítói karrierje véget is ért. 21 éves korában, 1828-ban megismerkedik Simon Sechterrel, Franz Schubert, majd később a zenei világ más személyiségei – az első szlovák opera librettistája, Ján Levoslav Bella vagy Anton Bruckner – tanárával. 32 évesen Preyer Bécsben az összhangzattan és a kompozíció professzora lesz. Utazásai során meglátogatja az európai városok zenei központjait. 1844-ben a bécsi Hofmusikkapelle második udvari karnagya lesz, 1853-tól 1901-ben bekövetkezett haláláig pedig a Szent István székesegyház katedrálisának karnagya. Alkotói korszakában az egyházi zene fellendülőben van: 1815 után a nemesség megszűnt az egyházi zene mecénása lenni, és a templomi zenészekről már maguk a plébániák gondoskodnak. A teljes méretű zenekar által előadott templomi zene minden egyházközség büszkesége, és mindenki örömére szól. Az imádság és a felemelő zene minden vasárnapot igazi ünneppé varázsol. Preyer repertoárja több mint 600 világi és egyházi zenét tartalmaz. 1894-ben Preyer nemesi címet kap. További hagyatéka a bécsi gyermekkórház javára létrehozott alapítvány, amelynek alapját a jelentős műgyűjteménye eladásából származó bevétel adta.