Érdekes tények

Régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy ez az értékes nyersanyag i.e. 2.500 körül jelent meg először a Weinviertel régióban. A megkövesedett gyantából keletkező csillogó drágakő a Baltikumból származik, és különösen Dél-Európában keresett árucikk. A germánok „Bernstein”-nek, „égő kő”-nek nevezik, ami arra is utal, hogy gyúlékony anyagról van szó. A drágakő behozatalára használt egykori kereskedelmi útvonal csak a 18. században vált ismertté „Borostyánút” néven. Nem egységes útvonalon vezet, hanem több észak-déli irányú útról van szó. A keleti útvonal a Balti-tengert az Adriával köti össze. Az Alpokat megkerülve több szakaszban folyók, például a Morva mentén halad. A Stillfried községben talált, a késői bronzkorból származó borostyángyöngy arról tanúskodik, hogy ez a Borostyánúton fekvő terület már ősidők óta lakott. 40 km-re délre feküdt Carnuntum városa, amely az ókori Római Birodalom idején a borostyánkereskedelem központja, és egyúttal a feldolgozatlan borostyán Aquileiába történő exportjának átrakóhelye is volt. A rómaiak, mint lelkes útépítők, a Borostyánutat a fő birodalmi és postai utak egyikévé emelték, amely ezután kavicsos töltéseken és fa- vagy kőhidakon át vezetett. Hamar felismerték, hogy a hosszú távon használható utak kiválóan megfelelnek katonai céljaiknak. A mai EuroVelo 9 és 13 kerékpáros útvonalak a Baltikum és Dél-Európa közti legattraktívabb összeköttetések közé tartoznak.