1999 szeptemberében érdekes rendezvény helyszíne volt Stillfried község őstörténeti múzeuma (Urgeschichtliches Museum Stillfried): a bécsi egyetem tudósa, MarianneKohler-Schneider megközelítőleg háromezer éves szőlőmagokat mutatott be. A település határában folyó ásatások során, elszenesedett növényi maradványok alatt találták őket. Ez a legrégebbi bizonyíték termesztett bortermő szőlőre Közép-Európában. Nem egyértelmű, hogy a korai bronzkorban a Morva folyó mellett élő emberek készítettek-e bort a szőlőből. A magok a vitisvinifera fajhoz tartoznak. Ezt a vadszőlőt a Morva túlsó partján is termesztették. Pozsony a legrégebbi „szőlőtermelő” településnek számít Szlovákia területén. Lehetséges, hogy az ottani emberek már ismerték a bort. A bor Elő-Ázsiából származik: a mai Irak és Grúzia területén már i.e. 5 000 körül bizonyíthatóan termesztettek szőlőt. Valószínű, hogy a termesztett szőlő a földközi-tengeri térséggel folytatott kereskedelmi kapcsolatok révén a Morva folyó mentén került a régióba. Stillfried település az egykori Borostyánút vonalán fekszik. Áruszállítás közben kapcsolatok alakultak ki a különböző kultúrák között. Ugyanarról a temetkezési helyről, ahol a szőlőmagokat találták, egy bronz csésze is előkerült, amely Olaszország területéről származó edényekhez hasonlatos. Valószínűleg egy boroskészlet része lehetett. Szakmai körökben „stillfriedi csésze” néven ismert, korábban Ausztria legrégebbi bortermelő településének márkás árucikke volt.