II. világháború

1944 őszén a keleti front veszélyesen közel került Kelet-Szlovákiához. Ezért szeptember végén a német hadsereg felügyelete alatt megkezdődtek az erődítési munkálatok Szlovákiában. Szlovák civileket is bevontak a munkálatokba, a katonai építőegységekkel együttműködve. Nyugat-Szlovákiában 1944 októberében a német védőkörzet (Schutzzone) határán erődítményeket kezdtek építeni. Ezek főként a Kis-Kárpátok főgerince mentén és a Morva folyó vonalában jöttek létre. 1944 novemberének végén a német Véderő-főparancsnokság (OKW) elrendelte a pozsonyi erődítmények megépítését. A stratégiai szempontból fontos városokat „Festung”-nak (erődnek) nyilvánították. Pozsony is ezek közé a városok közé tartozott, és közvetlenül az épülő német védelmi vonalak – Südostwall és Nibelungen Stellung – találkozásánál feküdt. Ezért Pozsonyt is erőddé nyilvánították („Festung Pressburg”). A tervek szerint körkörös védelmi rendszert építettek volna ki, amely lehetővé tette volna, hogy Pozsony akár több hónapig is ellenálljon az ostromzárnak. A védelmi állások mielőbbi kiépítése érdekében a már meglévő régebbi védelmi létesítmények felhasználásával is számoltak: az I. világháború idejéből származó erődítményekkel (kavernákkal és unterstandokkal), valamint az I. Csehszlovák Köztársaság idején épült, Pozsonyligetfalun és a Morva folyó mentén található bunkerekkel. Ezeket a meglévő létesítményeket páncéltörő árkokkal és a katonák számára kialakított lövészárkokkal tervezték összekötni, így létrehozva egy összefüggő védelmi vonalat. 1944 decemberétől Pozsony környékén és Nyugat-Szlovákiában számos lőállást, lövészárkot, megfigyelőállást, útzárat, valamint páncéltörő és gyalogság elleni akadályrendszert építettek ki. A Pozsonyi Régióban számos ilyen német eredetű erődítési elem maradt fenn, ám ezek fokozatosan a természet, az építkezések és az urbanizáció áldozatává válnak. A Kis-Kárpátok lábánál megtalálhatók a közutak közelében elhelyezett, torlaszként szolgáló nagy betonkockák – páncéltörő akadályok –, vagy néhány régi út mentén kiemelkedő furcsa betontömbök. Ezek a német úttorlaszok talapzatai voltak: hatalmas vasbeton tömbök, amelyeket szükség esetén ledöntöttek a talapzatról, így elzárva az utat. E berendezések maradványai több helyen is láthatók, például a Gidrafűrész (Píla) községbe vezető úton, a Modra-Harmónia panzió felől a Piesok városrész felé vezető út mentén, Csukárdterlény (Vinosady) községben, Limpak (Limbach) község bejáratánál, Szentgyörgyön (Svätý Jur) a település elején és végén, valamint Pozsonyban a Janoskova utcában, a Vrakunska úton a Pod gaštanmi városrészben, valamint Pozsonyligetfalun. Szentgyörgyön emellett a „sárkányfogak” néven ismert német páncéltörő akadályok is megtalálhatók, amelyek a Pozsony védelmére kiépített páncéltörő akadályrendszer egyetlen fennmaradt elemei. A lőállások közül érdemes megemlíteni a „kugelstandokat” és a „páncéltörő falakat”. A kugelstand (vagy kugelbunker) egy betonból készült üreges gömb alakú erődítmény, amelynek felső része levágottnak tűnik. A kugelbunkereket a talajszintbe süllyesztették, egymással árkok rendszere kapcsolta össze őket, és megerősített lőállásként szolgáltak. Napjainkban gyakran kiásva, fejjel lefelé fordított állapotban láthatók. Néhány megtalálható Hattyúpatakon (Viničné), Szencen (Senec) és Fekete-vízen (Čierna Voda), messze a legtöbb azonban Pozsonyligetfalun, az Öreg-ligetben található. A buja növényzet és a Duna áradásai által lerakott hordalék azonban szinte teljesen elrejtette a múlt ezen emlékeit. Néhányuk azonban ma is megtekinthető két katonai múzeum mellett: egy a B-S 6-os bunkernél (kiásott állapotban), három pedig a B-S 4-es bunkernél (a földbe süllyesztve). A páncéltörő falak vastag vasbeton szerkezetek, amelyek közepén 4,5 cm-es páncéltörő ágyú számára kialakított lőrés található. Ezeket az erődítményekhez tervezett szovjet ágyúkat Pozsony védelme során nagy számban vetették be hasonló lőállásokon. A város terjeszkedésével sok közülük eltűnt, de számos páncéltörő fal máig fennmaradt. Az egyik a Martinengova utcai lejtőn áll, kettő a Zátišie utcában, a Tetmayerova és a Halašova utca között található, további maradványaik pedig a Kuchajdánál, illetve a Turbínova utcában fedezhetők fel. A legnagyobb számban azonban Pozsonyligetfalun maradtak fenn, ahol négy ilyen páncéltörő fal található. 2024-ben az egyik ilyen pozsonyligetfalui páncéltörő falat, amely egy épülő villamosvonal útjában állt, kiásták, majd néhány méterrel arrébb helyezték. Ez a sikeres akció kiváló példája a hadtörténeti örökség iránt elkötelezett civilek, a város és a beruházó együttműködésének, és jól mutatja, hogy a történelmi értékek megőrzése és az új fejlesztések összehangolhatók. Pozsonyligetfalun található a fennmaradt erődítményelemek legnagyobb, egyetlen területre összpontosuló együttese. A B-S 4-es bunkernél kugelbunkereket, a B-S 6-osnál egy kugelbunkert és egy kochbunkert találunk, a B-S 7-es közelében egy egyedi harckocsi-kiképzési célpont (téglából készült harckocsi) és egy páncéltörő fal található, a B-S 8-asnál pedig két páncéltörő fal és egy univerzális ágyú betonalapzata is megtalálható. Pozsonyligetfalu északnyugati és nyugati részén, a B-S 1 és B-S 9 bunkerek között található erődítményelemek egyedi elrendezése és koncentrációja alkalmassá teszi ezt a területet egy vonzó hadtörténeti tanösvény kialakítására.