I. világháború

A Nagy Háború 1914 júliusi kitörése után (az I. világháború elnevezést csak 1939 után kezdték használni) Pozsony stratégiai jelentőségűvé vált. Ugyanis az orosz cári csapatok várható, Bécs felé irányuló előrenyomulásának utolsó akadályát jelentette. Ellenkező esetben az orosz cári csapatok különösebb ellenállás nélkül elérhették volna Magyarország középső területeit, valamint Morvaországot és a Monarchia osztrák részét. A védelmi vonal célja a híd védelme, a cári csapatok Dunán való előrenyomulásának megakadályozása, valamint Bécs bekerítésének megakadályozása volt. A pozsonyi mezei erődítmény átfogó tervének szerzője Škvor Frankelek tábornok (akkoriban őrnagy) volt. Az átfogó tervezéshez részletes dokumentáció készült, amely tartalmazta az egyes ellenállási gócok, az óvóhelytípusok és a lőállások terveit, valamint a fegyverzetre, a szükséges állományra és az anyagigényre vonatkozó számításokat. A várost körülvevő, közel 50 km hosszú védelmi vonal öt védelmi szakaszból állt. A kiválasztott helyszínek kiváló feltételeket biztosítottak a megfigyeléshez és a város védelmi gyűrűjének tüzérségi tűzzel történő biztosításához. A szakaszokat árkok, a tüzérség számára kialakított megerősített lőállások, szögesdrótakadályok, valamint lőszerraktárként és a tüzérek fedezékeként szolgáló, állandó jellegű erődítmények rendszere alkotta. Az óvóhelyeket a helyszín adottságainak megfelelően kavernaként vagy úgynevezett unterstandként alakították ki. Kavernák Pozsony északi és nyugati részének dombos területein, unterstandok pedig főként a város keleti és déli peremének sík vidékein épültek. A kavernákat vagy bányászati módszerrel vájták a sziklába, majd később kibetonozták a falukat, vagy földbevágásba építették őket, amelynek mennyezetét vasgerendákkal fedték le, majd földdel borították be. A sziklába vájt kavernák közül teljes hosszában csak néhányat betonoztak ki (Kamzík és Rössler-kőbánya). A többinek csak a bejáratát betonoz¬ták ki, az építmény fennmaradó részét pedig a sziklába vájt eredeti formájában hagyták meg. A kavernák méretüket tekintve kis és nagy típusokra oszthatók. A kis kavernák egy bejárattal, egy íves előcsarnokkal és egy helyiséggel rendelkeznek. A nagyok több bejárattal és helyiséggel rendelkeznek. Ilyen kavernákat eddig csak a Sitina és Kamzík területén találtak. A Kamzík területén található egy ilyen típusú, egyedülálló kaverna, amely négy bejárattal és két szinttel rendelkezik, és szerkezetileg teljes egészében befejezett. Az unterstandokat teljesen vagy részben betonból építették meg, téglafalakkal és betonmennyezettel, valamint a talajszint alá süllyesztették őket. Téglalap alaprajzúak voltak, és fedett bejárattal rendelkeztek. Az unterstandok téglalap alaprajzú, körülbelül 6 × 18 m-es blokképítmények voltak, amelyek hátsó falában oldalsó bemélyedések találhatók. A földbe süllyesztették őket, bejáratukat lefedték, és vagy teljes egészében betonból épültek, vagy tégla és beton kombinációjával készültek. A kavernákat és az unterstandokat egészen a Nagy Háború 1918-as végéig tartották fenn. Mivel a harcok nem Pozsonyért folytak, a háború után az egész vonal sértetlen maradt. Csehszlovákia megalakulását követően a védelmi vonal kihasználatlanul maradt, és a feledés homályába merült. Néhány ilyen létesítményt a német hadsereg 1942 és 1945 között kiemelt tüzérségi állásként használt. Jelenleg az eredeti vonal létesítményeinek mintegy 75%-a ismert és nyilvántartott. Ezek főként a város nyugati, északnyugati és északi részén található kavernák és unterstandok, amelyek csaknem érintetlen állapotban maradtak fenn. A város keleti és déli része (Pozsony-Újváros, Főrév és Pozsonyligetfalu) jelentős átalakuláson ment keresztül az 1960 –70-es években, a lakótelepek, valamint a közlekedési infrastruktúra építése során pedig jelentős számú létesítmény tönkrement. A létesítmények többsége eredeti állapotában maradt fenn, karbantartás és biztonsági intézkedések nélkül. Szabadon hozzáférhetők, de bejárataik gyakran részben el vannak fedve. Az ágak és levelek alá rejtett vészkibúvók esésveszélyt jelenthetnek. A létesítmények önálló megtekintése során nagyfokú óvatosság szükséges. A megőrzött létesítmények közül négyet (három kavernát és egy unterstandot) az OZ Bunkre (Bunkerek Polgári Társulás) kezel. Ezeket felújították, és látogathatók.