Hidegháború

A hidegháború idején, amikor Európa két hatalmi tömbre szakadt, Szlovákia nyugati határa közvetlenül az úgynevezett „vasfüggöny”, vagyis a Kelet és Nyugat közötti fizikai határvonal mentén húzódott. Nemcsak határzónákat és műszaki útzárakat hoztak létre a két világ elválasztására, hanem a határ védelmére meglévő és új katonai létesítményeket is felhasználtak. A meglévő létesítmények közé az első Csehszlovák Köztársaság 1930-as évek végén épült erődítményei tartoztak: a Morva folyó mentén húzódó könnyű erődítmények és a pozsonyligetfalui nehéz erődítmények. A bunkereket a hadsereg ismét használatba vette, felújította és karbantartotta. Emellett új létesítményeket is építettek, például megfigyelőállásokat és föld alatti óvóhelyeket, valamint nagyobb léptékű objektumokat, például légvédelmi rakétabázisokat. Nyugat-Szlovákiában összesen 8 légvédelmi rakétaosztály (PLTRO) működött: Lozornó (Lozorno), Szenc (Senec), Nagyszarva (Rohovce), Dénesdtorcsmisérd (Dunajská Lužná), Stomfa (Stupava), Dévényi-tető (Devínska Kobyla), Oroszvár (Rusovce) és Dunahidas (Most pri Bratislave). A 9. létesítmény, amely Hattyúpatakon (Viničné) működött, szintén ehhez a rendszerhez tartozott, azzal a különbséggel, hogy ott nem lőállások, hanem egy műszaki részleg kapott helyet, ahol a rakétákat tárolták és működőképességüket ellenőrizték. A bázis fegyverzetét az S-125 M Neva típusú légvédelmi rakéták alkották, amelyeket négyesével nagy vasbeton bunkerekben (silókban) rejtettek el. A vasfüggöny leomlása és a Varsói Szerződés megszűnése után a rakétabázis 1997-ig működött. Azóta a bázist lassan visszahódítja a természet, miközben a vandalizmus is megtette hatását. Az egész terület kifosztott és leromlott állapotba került. A jelenlegi lehangoló helyzet ellenére önkéntesek dolgoznak az egyik létesítmény helyreállításán, amely a tervek szerint egy légvédelmi múzeumnak ad majd otthont.